Az élet kalapos angyalai

2019. December 18. 9:50

Az interneten keresgélve találtam ezt a címet. Így Karácsony előtt felkaptam rá a fejem. Kalapos angyalok :-). Ugyan kik ők?

Valószínűleg kevesen gondolnak a gombákra.

Bár a nagytestű, kalapos gombák mindössze 3%-a mérgező, mégis a gyakori gyilkos galóca mérgezések következtében a gombák híre rosszabb, mint a zöld növényeké.

Pedig érdemes tudni, hogy a zöld növények közt sokkal magasabb százalékban fordulnak elő mérgező, emberre, állatra egyaránt veszélyes fajok, mint a gombák között.

A gombák fontosabb tartalmi és hatóanyagai:

A szárított gombák fehérje tartalma csak kis mértékben alacsonyabb, mint a tejé vagy a húsé (a szárazanyag-tartalomra vonatkoztatott mennyisége 30-40%). Az összes esszenciális aminosavat tartalmazzák. Szénhidrát- és rosttartalmuk szárazanyagra viszonyítva 10-20%, ill. 30-35%. A gombák szénhidrátjainak jelentős része kitintartalmú, nehezen emészthető diétás rost és ily módon alacsony a kalória értéke. A gombák fontos ásványi anyag és vitaminforrások is. A gombákban lévő zsiradékok mennyisége szárazanyag-tartalomra vonatkoztatva 2-8%, ezek egy része szabad zsírsav.

A gombák terápiás szempontból legfontosabb hatóanyagainak a poliszacharidok (cukrokból álló makromolekukák) és a poliszacharid-fehérje komplexek (fehérjékhez, illetve amonosavakhoz kötött poliszacharidok) bizonyultak, de gyógyhatásaik miatt szterolok, triterpének, alkaloidok, lektinek és egyéb anyagok is figyelmet érdemelnek.

A gombák nem állatok, és nem is növények, de fejlődéstani szempontból az állatvilággal állnak közelebbi rokonságba és nem a növényekkel.

Egy-két történelmi érdekesség:

Már évezredekkel korábban is őseink gombákkal gyógyították magukat és erre közvetlen bizonyítékaink is vannak. A kb. 15 éve megtalált, 5300 éve a gleccserjégbe fagyott egyik ősünk (Ötzi) ruházatában nyírfatapló gomba maradványokat találtak, amikről köztudott, hogy a belekben élő és szaporodni képes parazitákat, bélférgeket hatékonyan képes elpusztítani. Ötzinél még bükkfatapló gombát is találtak. Szegény, nem is fertőzésben hunyt el, hanem attól a kőhegyű nyílvesszőtől, amit a bal lapockája alatt találtak meg a kutatók.

A nyírfatapló gomba gyógyító hatását tehát a jégkorszak végén élő ember is már kihasználta.

Shiitake (Illatos gomba, japán fagomba)

Egy 1313-ban íródott mezőgazdasági könyv szerint Kínában mintegy 1000 éve kezdték el a termesztését. A Ming-dinasztia (1368-1644) idején egy Wu Shui nevü orvos életelixírnek nevezte ezt a gombát. Kínában azok között a ,,gyógynövények” között említik, amelyek többféle öregedés elleni anyagot tartalmaznak.

Pecsétviaszgomba - Ganoderma lucidum

Hazánkban pecsétviaszgomba, Japánban reishi, Kínában pedig ling-zhi néven ismert gomba.

Kínában mintegy 4000 év óta ismerik és használják a népi gyógyászatban a pecsétviszgombát és a lakkos taplókat, ott ling-zhi gombának hívják (jelentései: halhatatlanság ,,növénye” és isteni ,,gyógyfű”). A gombáról fennmaradt első írásos emlékek mintegy 2000 évre nyúlnak vissza, ekkortájt a legjobb hatású gyógynövények közt tartották számon. A régi forrásokban található feljegyzések szerint hatékony ellenszere volt a süketségnek, kedvező hatással volt az ízületekre, nyugtatta az idegeket, erősítette az inakat és a csontokat. Legismertebb használatai közt említhető az általános gyengeség kezelése, a köhögés, az asztma, az álmatlanság és az emésztési zavarok. Egyike volt a legismertebb erősítőszereknek.

Kr. e. 3. században az életelixírek egyik alkotórésze volt Kínában, amelyet chih néven illettek, majd Kr.e. 109-ben a császári palota ábrázolásain is feltűnik a gomba. Kilencszáz évvel később pedig császári rendelet írta elő, hogy az udvarnak minden pecsétviaszgombát be kell szolgáltatni, ezért e gombának évszázadokon keresztül fontos szerepe volt a császári udvarban, és a klasszikus kínai irodalom is említi.

Forrás:

https://drtihanyi.hu/gyogygombak/az-elet-kalapos-angyalai

http://nepgyogyaszat.com/cikkek/a-gombak-a-xxi-szazad-gyogyitoi.html